exposia

2016. március 27., vasárnap

Az Exposia 2009 májusában Székelyudvarhelyen alakult fotós csoportosulás. Az egyetlen olyan társulás, amelynek az említett régión kívül több magyarországi alkotó is tagja. Első, bemutatkozó tárlatuknak az anyagát természetfotókból válogatták. Az eddig Székelyudvarhelyen kívül Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Gyergyószárhegyen,Gyergyószentmiklóson, Nyírbátorban, Szilágysomlyón, Győrben, Hatvanban, bemutatkozó csapat most Emberközelben című tárlatával Csíkszeredát és azokat köszönti, akik nem közömbösek a szép, a tartalmas, a míves befogadására.

Szakmai értékelés aligha illene hozzám, hiszen szinte semmit nem tudok a fényképezésről. Csak ámuló rajongója vagyok annak, ami más számára annyira fontos volt, hogy meg kellett osztania velem, velünk.

Amikor fényképeket nézeget az ember, összesűrített világ tárul ki előtte. Hát egy ilyen tárlaton? Távoli dolgok között mozoghat otthonosan, messzi vidékek emberei néznek vissza rá, egyfajta múlt veszi tenyerére, hiszen eltűnt, megismételhetetlen pillanatokkal szembesül. Eltűnt időbe néz azon az alapon, hogy ugyan abba vízbe nem léphetünk kétszer, ahogy – szintén a már régen – a filozófia órán hallhattuk. A fényképek e kijelentés tagadásai, hiszen a fotós igenis nem csak egyszer léphet ugyan abba a vízbe: először, amikor érzékeny lencséje rabul ejti a témát, másodszor, amikor a felvételt előcsalogatja a gépén, aztán újból és újból, amikor fotópapírra, menti, majd amikor osztályozza, kiállítja... Mert benne miden alkalommal felidéződik az érzés is, ami tekintetét megragadta az ihletett pillanatban. Az érzés, ami a tárlatlátogató számára akkor is titok marad, ha órákig nézi a képet. Mert a fotográfust ruházta fel egyedül e titok birtoklásának jogával a teremtő, ahogy a jó színészt a vers, a dráma, az irodalmi alkotás tolmácsolásának varázslatával. Ha valóban érzékeny, jó a fotó, tolmács lehet. A legnagyobb alkotó tolmácsa. Kicsit a fényképész lelkéről is valló. A jó fényképek ezért egyenrangúak ma már tőlünk távolabb minden más művészeti alkotással.

A fotós tehát nem felesel a görög Epheszoszi Herakléitosszal, nem is cáfolja, miközben talán épp azért kattintotta el a masináját, mert tisztában volt annak örökérvényű igazával: kétszer nem léphetünk ugyan abba a vízbe, folyóba. Ha pedig ez így van, vélheti nyakában az érzékeny szerkezettel, akkor legalább ragadjam fülön a múló pillanatot. Örökítsem meg, mert ki tudja, nem én vagyok-e az utolsó, aki szénégetőt fotóz, és a boksa könnyű, szállongó füstjét. Öregeket, akikkel életük harcai és békekötései néznek szembe a haldokló faházból, sőt a megterített asztalról is. Kidőlt bedőlt kerítés mögül a jövőről még mit sem sejtő, de már most szomorú tekintetű, maszatos gyermekeket, akikről mintha semmit nem tudna a gondoskodás tündére.

Nyilván, a felvételek sok mindent csak sejtetni tudnak, hiszen ma még nem közvetíthetik a virág illatát, a szellő lebbenését, a madár szárnyának suhogását, a méhek zümmögését, a szálló füst szagát… Ezt még bensőnk csalja a képhez – kiegészítőnek. Ám valószínű, ezzel a fejlődési ütemmel, néhány év múlva e hiányosság is kipipázható lesz. Addig ellenben csak a látványra alapozva keltheti fel érdeklődésünket a fénykép, csak a látvány hatására indulhat el az elemző képzelet, feldolgozni, majd élménnyé varázsolva tárolni az üzenetet, amelyet minden fotó közvetít, legyen az míves, alapos felkészülés után elkapott pillanat, vagy csak egy egyszerű telitalálat.

Amikor szüleink halála után a házban maradt dolgokat osztályoztuk, raktuk ide-oda, szabadulni nem tudva tőlük, hiszen örökség volt, szüleinkre, általuk addigi életünkre emlékeztető, másnak talán lim-lom, én a fényképek közé kerültem. Közé, mert egy nagy fiók fotográfiai vettek körül, mint őszi lomb a fát. Emlékek kelhettek életre, szóval attól a perctől húgaim nem sok hasznomat látták.

Minden egészséges fiúgyermeknek van egy nőideálja, ahogy a lányoknak férfiideálja. Bár manapság… de hagyjuk, ezt a témát nem óhajtom boncolgatni.

Szóval, egyszer csak a sok kép között egy olyan bukkant fel, amitől elállt a lélegzetem. Az öltözetek alapján az első világháború időszakából származhat. Egy nagyvárosi, sötét ruhás, csinos polgárasszonyt ábrázol két gyermekével. Azt az asszonyt, aki egész életemben ott élt bennem, mint nőiszépség-ideálom. Ki tudja, mikor lettem szerelmes belé? Hány éves lehettem, amikor először láthattam? Hogy felejthettem el, hogy egy fényképről lépett az életembe, s nem valamelyik álmom asszonya volt? Milyen csoda lehet egy fotóban – kérdem ma –, hogy ilyen mélyen beépülhet a lelkünkbe, ahogy örök plátói szerelmem az enyémbe?

Erre e tárlat anyagának szemlélése közben minden percben gondolhatunk, ahogy arra is, hogy a természetfotózástól a csapat tagjai hogyan jutottak el a szociofotózásig. A táj marasztaló szépségét megörökítő derűtől nem egy esetben e tárlat bánatról, komorságról valló munkájáig.

Külön érdeme e kiállításnak, hogy a kilátástalan helyzetekben reménykedésbe, megnyugvásba oldódik a tekintet, az arc.

Elgondolkodtató kiállítás anyaga vesz körül. Ma még nem tudni, ki mit rak abba a bizonyos lelki tarisznyába: hamuba sült pogácsának, mert, hogy elrak valamit, netán elraktároz több pogácsát is, abban biztos vagyok. Megérintetlen senki nem fog távozni.

Ezért értékesek ezek a fotók és érdemelnek dicséretet azok, aki meglátták és megláttatják azt a világot, amelynek észrevételére mi túl rövidlátók vagyunk. Balladák üzennek e tárlaton. Képbe menekítettek.

Köszönet érte!

Csíkszereda, 2016. február 25. Bajna György

http://hargitanepe.eu/az-exposia-alkotocsoport-kepei-ele/

Emberközelben - Sepsiszentgyörgy, Lábas Ház

Az Exposia Alkotócsoport Emberközelben című tematikus és teljességében monochrom képekből álló tárlatát Székelyudvarhely után most Sepsiszentgyörgyön is megtekinthetik az érdeklődők. A kiállításnak a Romániai Képzőművészek Szövetségének (UAP) sepsiszentgyörgyi kiállítóterme, a Lábas Ház biztosít helyszínt és 2015. szeptember 24-én, csütörtökön 19 órától Páll Antal sepsiszentgyörgyi fotóművész nyitja meg, méltatja az anyagot. A kiállítótér nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig 9-17 óra, valamint szombat 9-14 óra. A tárlat képeit október 7-ig tekinthetik meg az érdeklődők, 9-től pedig a gyergyószárhegyi Művelődési Ház Cika termében lesz látható.

EXPOSIA ALKOTÓCSOPORT

A 2009 májusában (Székelyudvarhely) indult csoportosulás a székelyföldi fotográfus palettán az egyetlen olyan társulás, amely az említett régión kívül több magyarországi alkotót is fölsorakoztat és jelenleg 16 tagot számol. Első, bemutatkozó tárlatuknak az anyagát természetfotókból válogatták, Természet(l)esen címmel, amely Székelyudvarhelyen kívül még Marosvásárhelyen (Toyota szalon – Koronka), Nyírbátorban (Kulturális Központ), Szilágysomlyón (XVII. Báthory Napok részeként az EMKE Magyar Házában – Szilágy Megye) és Győrben (VII. Határontúli Magyar Összművészeti Fesztivál 2010, Petőfi Sándor Művelődési Ház) volt kiállítva (http://exposia.blogspot.ro/2009_04_01_archive.html).

2011. május 12-15. között, a székelyudvarhelyi Sportcsarnokban szervezett Tavaszi expón, majd ezt követően május 24-én, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyén jelentkezett a csapat Emberközelben című fotókiállításukkal, amelyen 25 alkotó vett részt munkáival, határon innen és túlról (http://ezvolt.blogspot.ro/2011/05/emberkozelben-exposias-fotokiallitas.html ;

http://www.kronika.ro/archivum/offline/cikk/103097/emberkozelben-%E2%80%93-fotokiallitas-a-forraskozpontban).

A tárlaton olyan fényképészek is szerepeltek, akik nem tagjai az Exposiának, mint meghívottak vettek részt. A korábban már több alkalommal és témával, kisebb és nagyobb, beltéri és kültéri kiállításokkal jelentkező alkotócsoport egyik aktuális fényképanyaga is az Emberközelben címet viseli. Ezen anyag korábban a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban volt megtekinthető 2012. november 5-től (http://exposia.blogspot.ro/2012_11_01_archive.html ; http://www.erikanet.hu/oldal.php?menupont_id=487455&cikk_id=32506), 2013. június 25-től pedig Hatvanban, a Liszt Ferenc Művelődési Ház – Dali és a Hatvani Galéria jóvoltából (http://kafe.hhrf.org/?p=23633), valamint 2015. augusztus 7-től szeptember 17-ig Székelyudvarhelyen a Művelődési Ház koncerttermében.

Nemrégiben, 2015. augusztus 1-jén, a 36. Székelyvarsági Málnafesztiválon az Exposia csapata a községet ábrázoló, minden évszakot felölelő egy napos szabadtéri tárlattal jelentkezett, Székelyvarsági évszakok címmel. http://www.exposia.blogspot.ro/2015/08/szekelyvarsagi-evszakok.html

Az alkotás általában egyéni foglalatosság a fotográfiában, ám ők ezt közösségi tevékenységgé tágították ki. Az Exposia fő célja, hogy közösen fotózzanak, egymást bevonják és egymás látásmódját, módszereit, technikáját megismerjék. A lényeg, hogy az alkotást, a munkát serkentsék, és folyamatosan dolgozzanak. Az alkotás szabadságát pedig mindennél előbbre valónak tartják. Közös bennük – a földrajzi távolságok ellenére is –, hogy ugyanaz a friss megismerésvágy dolgozik bennük, és mindegyikük életében legalább egyszer bekövetkezett az a pillanat, aminek a varázsa minden embert izgalomba hoz: valami csodás látványnak voltak részesei. Abban különböznek mitőlünk, hogy mi ha láttuk is ezt a csodát, nem rögzítettük. Ami pedig csak az emlékezetben őrződik meg, az idővel torzul, megkopik, és bármennyi szót hívunk magunk segítségére, azt az élményt egészében átadni másnak nem tudjuk. Ők viszont igen. Az Exposia-tagok számos fotótáborban vettek részt az évek során, az ott készült képeikkel pedig sikeresen szerepeltek hazai és nemzetközi megmérettetéseken.

www.exposia.blogspot.com

Emberközelben - Gyergyószárhegy

2015. augusztus 10., hétfő

Emberközelben - Close to people - Exhibition of Exposia Photographic Group

„A tehetség – ha van – velünk születik, a képességeinket pedig ki kell bontakoztatnunk gyakorlással, munkával, a szakmai ismeretek magas szintű elsajátításával. Eszközeink, technikánk a megfigyelés, elemzés, és a gyakorlat során válnak segítőtársunkká, agyunk-szívünk szellemmel feltöltött, varázslatra képes szerszámává. Érzés és gondolat nélkül igazi fénykép nem születhet, a személyfényképezésben (jellemábrázolásban) különösen nem.” - Eifert János -

Ennek a kiállításnak a képeit, bár több alkotó felvételeiről van szó, a cím jellemzi a legjobban: Emberközelben. Mindegyik képkocka főszereplője az ember, mégis helyzetkép, portré, szociofotó, vagyis több műfaj sajátos lehetőségei által látjuk őket.

A fényképészek terepe többnyire Udvarhelyszék, életmódjában változatos vidék, a hagyományos mesterségektől a legújabb technikai újításokig mindent egy-egy településen szinte egymás mellett láthatunk. Így van ez az ember esetében is: munkáját végző kovács, fonó és szövő asszony, juhászok, elpepecselő idős férfi, meg sok portré: koszos kisfiú, prófétaszerű öreg arcok, vidáman emlékezők, a pihenés, az öröm vagy éppen az ima pillanataiban. Az egyes embert is látjuk, a kis sarkakban egy-egy gyereket, magányos felnőtteket, gyászolókat és jóízűen elbeszélgetőket. Komor öregeket és derűs gyermekeket, illetve vidám öregeket és durcás, sértődött kisgyereket.

A munka és pihenés, megszusszanás perceit épp annyira fontosnak tartották megörökíteni, mint a kamerának ritkán kínálkozó különleges alkalmakat: a fintorgó gyereket, a merengő vagy gyászoló felnőttet.

Emiatt az arc sosem semleges. Láttatja, vagy éppen elfedni próbálja az érzelmeket, hangulatokat. Ott rezeg körülötte a boldogság, az izgalom, vagy éppen a méla csönd, az emlékezés szomorkássága dermeszti meg a levegőt.

A kamera közel férkőzött az archoz, mi, nézők pedig közelebb kerülünk egy-egy helyzethez, sorshoz. Ez bevallott célja a kiállítóknak: a mindig más ember, a szinte percről percre változó arc és a hozzá tartozó sorsok láttatása.

P. Buzogány Árpád

Close to people

All of the frames of this exhibition have a main theme: human, in different specific genres. The photographer’s terrain was mostlyUdvarhelyszék with its diversified rural lifestyle and traditio-nal and renewable crafts. (...) The face is never neutral. It shows, or tries to hide, the emotions, and moods. The happiness, excitement, or even the melancholic silence, sadness of memories vibrates around it... The moments taken by the cameras bring us, the viewers, closer to a situation, a destiny. This is the objective of the exhibitors: let us see different people, with faces changing every minute, and their associated destinies.

Árpád P. Buzogány