Balázs György verőfényes sziklái mintha a hatalmas erők pillanatnyi nyugalmáról tanúskodnának, valahol a világ tetején, Balázs Ödön ritka pillanatként kapta el a szétterített hókristályokat, és az élet áradásaként láttatja a tavasz dús színeit. Fülöp Lóránt a hó különleges rajzolataival ragad meg, Hajdu Tamás a pókháló finom rezzenéseivel rajzolja meg a mikrovilágot, Tóth Zsuzsanna levélre kapaszkodó békája a világba bámuló embert asszociálja, míg külön világokként láttatja a vízcseppekben tükrödőző környezetet. Kerekes István hangulatos madárportréi és nyulas csoportképe, Kibédi Sándor meleg hangulatú téli erdőrészlete meg a békaszerelem témája, Kuthi Lázár virág- és tócsendélete, hangulatos tájképei ragadják meg a figyelmet.
Mit lestek el? A lomhán mozduló lepkét, a hegy köré gyűrűként ülő köd áramlását, a pihenő zergét vagy szökkenő őzet. Pillanatok hangulatát. Legtöbb felvétel helyzet- vagy pillanatkép, ha az időbeliségnek általunk megszokott, elképzelt egyenes vonalúságára fűzzük fel ezeket a gyöngyszemeket. Környezetünk egyedi szépségeinek, a fény villanásának, tükröződésének láttatása felelősségtudatunkra hat: vigyázz, ember, ezt a ritkán megfogható káprázatot csupán csodáld, de ne rendezd át kezed nyomának néha ártalmas simításaival! Emberek feletti, mert tőlünk függetlenül is létező valóságok, kincs, ami kéznyújtásnyira van és csak annyit kell tennünk eléréséért, hogy részesei legyünk e látványnak. Ott, ahol ez a fotós által tetten érhető (volt), vagy legalább a kiállítási anyag gondolatébresztő szemlélésekor.
(Megnyitó a székelyudvarhelyi Művelődési Ház kiállítótermében, 2009. április 9-én, csütörtökön 18 órakor.)
P. Buzogány Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése