Ami szép és jó volt arra mindig jó visszaemlékezni. Ilyen volt az idei farsangtemetés is amelyen kicsi de annál lelkesebb csapatunk az idén szívvel lélekkel résztvett. Két faluba mentünk el ezt az ünnepséget megnézni és megörökíteni: Csíkszentdomokosra és Alsósófalvára.
Illyés temetésének lényegesebb momentumai mindkét faluban azonosak voltak, de akadtak kisebb eltérések is. A jelképes temetést a farsang utolsó napjaiban rendezik meg, hogy még utoljára mulathassa ki magát a falu népe és ezután böjtölni kezdhessen. Illyés egy jelképes alak akire a falu összes búját baját ráruházzák és a szertartás végén elégetik. A vidámságról, játékról és önfeledt mulatozásról szól ez az esemény.
Domokoson a népviseletbe öltöztetett szalmabábut, Illyést, egy szekérre fektetve viszik utolsó útjára, amely nem a legrövidebb út, hisz a falu majdnem minden utcájába betérnek. A szekeret két legény húzza és utána megy a "szomorú" özvegy és az egész gyásznép.
Alsósófalván egy vállalkozó kedvű fiatalember látja el a lelkész szerepét, ő megy a gyászment élén a két segédjével akik viszik a keresztet. Utánuk a zenészek következnek akik menet közben is rendületlenül zenélnek, nehogy elsírja magát valaki a mulatságos temetésen.
A "szomorú" özvegy és kísérői menet közben is tördelik dolgos kezeiket, de azért közben elkurjantják magukat.
Csíkszentdomokoson a hamubotosok mennek a sor elején és a sort is ők zárják. Óriási torz alakjuk szalmával van kitömve, arcukat is eltakarják. Kezükben egy hosszú botot visznek amely végén egy kisebb vászonzsákban hamu van. Derekukon hatalmas csengők lógnak, hogy hangosabbá tegyék a felvonuló sereget.
Szerepük az, hogy menet közben hamuval megszórják a lányokat akik ezáltal termékenyebbé válnak. Persze a tréfa kedvéért nem csak a lányokat riogatják a hamvas botokkal.:-)
Nem állhat útjukba még a tengernyi hólé sem ami ilyenkor az utcákon jó nagy pocsolyákban áll.
Ezen az öreg portán már nem volt kit hamuval megszórni.
A gyönyörűszép cigánylányok hamisan pózolnak jókedvükben.
Vagy épp elábrándoznak út közben...
Alsósófalván ilyenkor a gyerekek sem férnek a bőrükben, kis pálcákra parafadugót szúrnak amely korommal van bekenve...
...és ezzel festik be egymás arcát...
...mindenkinek ízlése szerint...
...de még az anyukák is kapnak a koromból karon ülő gyerekükkel egyetemben.
Az ovisok sem maradnak ki a dologból hisz valakinek majd sok év múlva tovább kell vinni ezt a hagyományt.
Olyan ember nem létezik a faluban aki nem kíváncsi az eseményekre.
A gyászmenet a falu különböző pontjain megáll és elfogadja az ott lakók által a kapu előtt elhelyezett inni és ennivalót, mert ugyebár közben megéheznek.
Minden megállóhelyen az utcán szalma ég és a mókásabb kedvű háziak épp fonnak...
...vagy játékbabát ringatnak karjukban, nevettetve a gyászoló sereget.
Sófalván Illyést két rúdra téve viszik végig a falun és közben megsiratják. A drága jó Illyést mindenki siratja: az özvegye, a szeretője, a komája, a szomszédja.
"Jaj, drága Illyés uram, sütni es kéne, mosni es kéne, meszelni es kéne s tégedet még siratni es kéne!"
Így siratják Illyést kétértelmű szövegekkel: "Olyan két szép keze s harisnyája vót neki....
...tette belé, s vette ki ezt a két szép kezit, olyan jól állott ez neki. Jaaaj!"
A legények mosolyogva hallgatják a nagy jajveszékelést. A seprűnyél végére savanyú káposztát szúrtak, ezzel jelezve, hogy a böjtben majd fő eledelük lesz.
"Jajj Illyés, drága jó ember vóttál, mikor meghóttál egyet se szóttál, jaaaj!!"
A szomszéd s a koma se marad ki a siratásból:
"Drága jó komám Illyés meghóttál, savanyú káposztára...
...s vereshagymára maradtunk, jaaaj!"
Se vége se hossza nem akar lenni a siránkozásnak, de valaki mégis elkurjantja magát és táncra perdül a gyásznép. Elhúzzák Illyés nótáját:
"Ha meghalok ki fog engem megsiratni, ki fog az én koporsómra ráborulni? Ráborulna édesanyám de már nincsen. Boruljon rá egyetlenegy drága kincsem."
Természetesen a zenészek fő szerepet kapnak a temetésen, mert minden siratás után tánc következik.
Húzzák is a nótát rendületlenül.
És táncol minden épkézláb ember mégpedig az utca közepén.
A faluban van öt vagy hat ilyen megálló és közben menetel a gyásznép.
Különböző zajkeltő eszközökkel verik fel a falu csendjét, mert ma még mulatni kell!
Nem is lankad a jókedvük menet közben sem.
Egy ilyen hosszú úton enni is kell. A megállóhelyeken mindenféle finomság várja a menetet: jólesik a zsíros kenyér...
...és a főtt pityóka...
...de jobb helyeken a gazda seprűnyélen hordja ki a kolbászt.
Ne csak együnk, igyunk is! De ennek már a hatása is meglátszik a nem épp mai legényeken.:-)
A "sirató asszonyok" sem bírják míg a világ, megpihennek menet közben.
Az utolsó megállónál meggyújtják Illyés szájában a gyertyát,
...kiszedik a bábuból a szalmát...
...és meggyújtják.
A csíkszentdomokosi csapat:
Ezzel még nem ér véget a nap. Délután mindenki hazamegy, elvégzik az otthoni munkát és estére bálba mennek még utoljára a farsangban.
.jpg)
Az erdő szelleme
Egyes kő.jpg)
Eső után (a Kis Cohárdról)
Gyilkos tó.jpg)
Hegyoldal a Kis Békás völgyében
Kis Cohárd.jpg)
Kis Havas (a Pongrác tetőről)
Oltárkő
Székelykő
Szent Anna tó farönkkel
Torockó
Vargyas pataka
Zetelaki víztározó
