Természet(l)esen – második helyszín

Székelyudvarhelyen lejárt a kiállítás. Balázs Ödön leszedte a képeket. A visszajelzések is pozitívak voltak, és reméljük, még több látogatónak tetszett. Most következik a második helyszín: a marosvásárhelyi Toyota kirendeltség szalonjában kapnak helyet a képek. Talán a legfontosabb, hogy most műhelymunkával egybekötött megnyitót tervezünk. A csíkszeredai Várday Béla fotoművészt hívtuk meg előadást tartani, aki a marosvásárhelyi VIII. Photo Natura nemzetközi természetfotó pályázaton második díjas lett.

Hamarosan jelentkezünk a részletekkel.


Támogatóink:

Csodalesen (Hargita Népe)

A Székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében Természet(l)esen címmel, tematikus fotókiállítással mutatkozott be tegnap a nemrégiben megalakult Exposia Alkotócsoport. Tagjai fiatal székelyudvarhelyi és környékbeli fotósok, akik úgy döntöttek, a jövőben együtt kívánnak dolgozni, és a közös alkotómunka során lencsevégre kapott pillanatokat közös tárlatokon be is mutatják a közönségnek. Az alkotásban alapelv a fotós szabadsága, hiszen a téma kiválasztása nem kötött, a legfontosabb – vallják a csoport tagjai –, hogy minőségi, jól „megkomponált", a szemnek kedves legyen a végeredmény, ugyanakkor a képeken megörökített, tűnő fények és árnyak játékából „kódolható" legyen az alkotó egyénisége és senki mással össze nem téveszthető látásmódja....

A teljes cikk (Hargita Népe, 2009. április 10. péntek, XX. évfolyam 70. szám) itt.

Megnyitó (Természet[l]esen)

Tisztelt tárlatlátogatók, egy nemrég alakult fotós alkotócsoport első bemutatkozásának vagyunk részesei. Az Exposia csoport kezdeményezője Balázs Ödön és Fülöp Lóránt, fiatal fotósként mindketten jelentős sikereket mondhatnak magukénak, az elmúlt években több alkalommal emelték ki őket szakmai díjakkal alkotói pályázatokon. Az alkotás általában egyéni foglalatosság a fotográfiában, ám ők ezt közösségi tevékenységgé szeretnék tágítani. Ezért az Exposia azt tervezi, hogy közösen fotózzanak, egymást bevonják és egymás módszereit, technikáját megismerjék. A lényeg, hogy az alkotást, a munkát serkentsék, és folyamatosan dolgozzanak. Az alkotás szabadságát pedig mindennél előbbre valónak tartják. Ennek az első kiállításnak az anyagát természetfotókból válogatták. A címe: Természet(l)esen.
A címbeli szójáték: természetesen és természetlesen egyértelmű utalás arra, amit ők most a legfontosabbnak tartanak, vagyis hogy szűkebb és tágabb környezetünkkel ismerkedjük meg jobban, mert azzal többet kell törődnünk. Az, amit általában a természet szó jelöl, legtöbbünkben azt a kellemes, sokszor csodálatra méltó környezetet idézi fel, amelyről senki se mondana le jószántából. Mert a hegyeket és a vizeket, a növényeket és állatokat akkor is magunkénak érezzük, ha tulajdonjogilag nem is mondhatjuk magunkénak. Mi újat tud megmutatni nekünk egy vagy jelen esetben több fotós ezzel kapcsolatban? Elég végigpillantani a kiállított felvételeken, hamar megállapíthatjuk, hogy a környezetünknek sok apró részletét egyáltalán nem ismerjük, vagy ha tudunk is róla, talán soha nem láttuk így, mint ezeken a képeken. Részben azért, mert legtöbbünknek a fű az fű, a virág pedig virág, vagyis átsiklunk e fölött a hatalmas gazdagság és sokszínűség, változatosság felett. Az Exposia csoport mintha azt mondaná: ne tegyük ezt, hanem inkább hajoljunk le, mint ahogyan ők tették képkészítő kis dobozukkal, mert megéri a látvány. Vagy lessük meg a feszülő izmú vadállatokat, a felhők játékát a sziklák körül. Élmény lehet a fák közé beszűrődő fénynyalábot úgy látni, ahogyan egy évszakban csak néhány napig világít körbe, mert aztán dúsabb vagy gyérebb lesz a lomb, elkergeti vagy odahozza a szél a felhőket, szóval valami egészen megváltozik. Nevezzük jó értelemben képcsapdának a fotográfiai felszerelést, ami kitűnő eszköz arra is, hogy ezeket a képi élményeket megoszthassák másokkal is. Azokkal is, akik sose jutottak még fel egy hegycsúcsra, hogy láthassák a csupasz sziklákon a délutáni fényeket, vagy nem volt idejük, türelmük meglesni, ahogyan egy bogár végigmászik a fűszálon – pedig ugye, milyen közismert pillanatai a mi életünknek is? Az Exposia csoport itt kiállító tagjai: Balázs György, Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Fülöp Lóránt (Agyagfalva), Kibédi Sándor (Székelyudvarhely), Kuthi Lázár (Felsőboldogfalva). Meghívottak: Hajdu Tamás (Nagybánya), Kerekes István (E-FIAP, Mosonmagyaróvár, Magyarország), Tóth Zsuzsanna (MFV, Hatvan, Magyarország). Közös bennük – a földrajzi távolságok ellenére is –, hogy ugyanaz a friss megismerésvágy dolgozik bennük, és mindegyikük életében legalább egyszer bekövetkezett az a pillanat, aminek a varázsa minden embert izgalomba hoz: valami csodás látványnak voltak részesei. Abban különböznek mitőlünk, hogy mi ha láttuk is ezt a csodát, nem rögzítettük. Ami pedig csak az emlékezetben őrződik meg, az idővel torzul, megkopik, és bármennyi szót hívunk magunk segítségére, azt az élményt egészében átadni másnak nem tudjuk. Ők viszont igen. Ha a témákat vesszük számba, nagyon hosszú a sor. Balázs György verőfényes sziklái mintha a hatalmas erők pillanatnyi nyugalmáról tanúskodnának, valahol a világ tetején, Balázs Ödön ritka pillanatként kapta el a szétterített hókristályokat, és az élet áradásaként láttatja a tavasz dús színeit. Fülöp Lóránt például a hóba szél vonta vonalak különleges rajzolataival hívja fel a figyelmet a természeti erők látványteremtésére, Hajdu Tamás a pókháló finom rezzenéseivel rajzolja meg a mikrovilágot, Kerekes István hangulatos madárportréi és nyulas csoportképe, Kibédi Sándor meleg hangulatú téli erdőrészlete meg a békaszerelem témája, Kuti Lázár virág- és tócsendélete, hangulatos tájképei ragadják meg a figyelmet. Tóth Zsuzsanna levélre kapaszkodó békája a világba bámuló embert asszociálja, míg külön világokként láttatja a vízcseppekben tükröződő környezetet. Az ember – most az egyszer – úgymond csak hiányában van jelen ezeken a felvételeken, és az Exposia tagjainak értelmezésében hatalmas feladatot kap: óvnia, védenie kell azt, amit itt a képeken látunk, egyszóval vigyázzon erre a világra, amíg nem késő. Amíg nem tesszük koszosabbá, amíg nem válik pusztábbá, amíg még kedvünket leljük benne. A szépségek feletti csodálatunk mellett ott a felelősség is. A zergék, békák nem szervezhetnek tiltakozást az őket ellepő szemét miatt, ők csak továbbállhatnak, ha még van hová, vagy pedig belepusztulnak. De a virágok nem tudnak elvándorolni, és a vizek sem változtatják meg a medrüket… Szóval ez a mi nagy felelősségünk, mert ez a kiállítás nem csupán gyönyörködtetni kíván, hanem gondolkodtatni is. Mégis az esztétikai érték által tartja a tükröt elénk, mert hát – gondolom én – nem lett volna nehéz olyan felvételeket előkeresni, amelyek a mozgósítást sokkal hatásosabb, de más típusú látvánnyal érnék el. Maradjunk azonban még egy gondolat erejéig a művészetek feladatvállalásánál. Milyen eszközei vannak az alkotóknak arra, hogy befolyásolhassák a művészetek kedvelőit, hogy cselekvő részvételre serkentsenek egész tömegeket? A hosszan sorolható lehetséges válaszokból egyetlen egyet emeljünk ki – ez a hitelesség. Egyrészt az alkotó személyes hiteléről van szó, ami lemérhető a mindennapi cselekedeteiből is, amilyennek magánemberként megismerhetjük. Másrészt pedig – teremtő emberként – a világ sok millió látványkockájából mit ragad ki és mit tesz elénk? A madársuhanás pillanatai, a felhőkön átsugárzó fény játéka élményként tud-e bennünk is élni? Mert a nem személyes élmények iránti közömbösség rossz szele könnyen kisöpri belőlünk a mások által ajánlott látványt. Ennek a kiállításnak az alkotók szándéka, akarata szerinti egyik tanulságát a következőképpen fogalmazhatjuk meg: vigyázz, ember! A ritkán megfogható káprázatot csupán csodáld, de ne rendezd át kezed nyomának néha ártalmas simításaival! Ha az Exposia csoportról első hallásra legalább ennyit megjegyzünk, akkor nem csupán az itt kiállított képek látványát visszük magunkkal a jól szerkesztett kiállítási katalógussal együtt, hanem részesévé lehetünk egy olyan – részben képi, másrészt pedig valóságosan létező – világnak, amelyet a fotósok körülöttünk újból felépítettek, most, ennek a kiállításnak az alkalmával, de mi is megkereshetjük, hiszen karnyújtásnyira van tőlünk. Néha lehajlunk hozzá, hogy jobban láthassuk, ám legtöbbször felnézünk rá csodálatunkban. Ezen az úton indíthat el ez a kiállítás. Legyünk mindig friss figyelemmel, természetlesen!

P. Buzogány Árpád

(elhangzott: Székelyudvarhelyen, 2009. április 9-én,
a Művelődési Ház Koncerttermében)

Exposia – Természet(l)esen (cikk az UH-ban)

P. Buzogány Árpád megnyitja a kiállítást.
Háttérben (balról jobbra): Balázs György, Balázs Ödön, Fülöp Lóránt, Kuthi Lázár.
(Fotó: Udvarhelyi Híradó/Balázs Attila)

Természet(l)esen címmel nyílt ki­állítás tegnap a Művelődési Ház koncerttermében – rég volt Ud­varhelyen hasonló kivételességű anyag egy helyen. Az Exposia alkotó­cso­port az, mely a kiállítást összehozta. Kezdemé­nye­zője Balázs Ödön és Fülöp Lóránt, akik fiatal fotósokként jelentős sikereket mondhatnak magu­ké­nak, az elmúlt években több alkalommal díjazták őket szakmai pályázatokon...

Folytatás itt.

Személyes

Lejárt a megnyitó. Jobb alkalom nincs arra, hogy az ember felszusszanjon egy folyamatos stressz után. (Katalógustervezés, nyomonkövetés, banner, meghívó, plakát, szponzorok stb. és még emellett zsúfolt munkanapok). Nézel szét, mint egy nagyon fáradt, de megkönnyebbült ember. Visszaemlékezel dolgokra, arcokra, reagálásokra, és közben azon morfondírozol, miért alakultak így a dolgok, ahogyan. Lejárt az Exposia Alkotócsoport bemutatkozó kiállításának megnyitója.

Úgy is mondhatnánk, hogy minden a legnagyobb rendben volt. Persze ez relatív, mert szerencsére mindenkinek más dolog tetszik. Ahhoz képest voltak a Művelődési Ház koncerttermében. Voltak, és ez egy remény számunkra, hogy a hírét viszik a fotográfiának, és egy következő alkalommal másképp kukkantanak be az emberek a kiálítótermekbe, ha meghallják: Exposia. (Mna jó, ez azért vicc volt.)

Nagyon fontos, hogy a gyergyószentmiklósi fotóklub testületileg jelen volt a megnyitón, aminek azért örvendünk, mert ezáltal újabb kapcsolatokkal gazdagodtunk. Elviekben megegyeztünk egy gyergyószentmiklósi kiálllításon is. Ugyanakkor meghívást kaptunk Hadnagy László Elbűvölő Amerika című egyéni fotókiállítására, ami április 22-én lesz a gyergyói Művelődési Ház 40-es termében. Még egyszer köszönjük, fiúk!

Reméljük, majd más csoportosulások is megérkeznek a kiállításokra, hiszen úgy érezzük, véget kell vetni a csoport/klikkrendszernek, és jó viszonyt kell kiallakítani egymás között. Jó lett volna, ha máshonnan is eljönnek, de majd talán egy másik alkalommal.

Hogy kinek, mi a véleménye, pontosan nem tudom, de lényegében sikerült összehozni egy olyan kiállítást, ami nemcsak egy síma csoportosulás, hanem ez határtalanul él, bemutat és szerveződik. És talán ez is a további célunk.

Ennek reményében szeretném megköszönni a kiállítóknak, a Művelődési Ház igazgatójának, Elekes Gyulának, aki zománcművész, és természetesen a szponzoroknak (tudom, mindenki unja, de higgyétek el, hasznos dolog, ha a mecénások felvállalják a támogatásokat, hiszen minőségibb munkát lehet nyújtani), médiatámogatóknak, és mindazoknak, akik valamilyen formában segítettek, hogy létrejöhessen ez a kiállítás.

További együttműködésünk reményében, egy fénnyel teli időszakot, valamint áldott húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek.

Fülöp Lóránt

A megnyitó előtt...




P. Buzogány Árpád és Elekes Gyula megnyitja a kiállítást

A támogatók

Interjú a Transindexen

Itt olvasható!

Invitaţie

Grupul de creaţie EXPOSIA , vă invită să vă bucurati de expozitia fotografică

NATURA(L)

Vernisajul va avea loc în data de 9 aprilie ora 18, în sala de concerte a Casei de Cultură din Odorheiu Secuiesc.

În deschiderea expoziţiei va vorbi scriitorul P. Buzogány Árpád şi veti putea asculta un mic moment musical oferit de: Pop Izabella (flaut) şi Péter Hajnal (pian).

Expun: Balázs György, Balázs Ödön, Fülöp Lóránt, Hajdu Tamás, Tóth Zsuzsanna (HU), Kerekes István (HU), Kibédi Sándor, Kuthi Lázár.

Vă aşteptăm cu drag!