2013. július 20., szombat

Becker Irén és Szabó Béla kiállítás


A Tara
Szerbia legnyugatibb nemzeti parkja.
Szerbia nem tipikus turisztikai célpont. Pedig, ha rászánjuk magunkat egy kalandozásra fantasztikus helyeket fedezhetünk fel.
Egy véletlennek köszönhetően jutottunk el első alkalommal közösen Szerbiába. Az interneten kalandozva bukkantunk rá Szerbia leghíresebb trombitafesztiváljára. Gondoltuk, ha már ott járunk, nézzünk körül egy kicsit a környéken.
Így jutottunk el a TARA vidékére. Mint idegenek, felkerestük a területet felügyelő nemzeti park igazgatóságát, adjanak tanácsot, információt, mit érdemes megnézni nekünk, fotósoknak.
Ekkor kerültünk kapcsolatba Boriša Čolić-cal, aki nagyom megörült a külföldi fotósoknak. A beszélgetés során felajánlotta, ha van kedvünk látogassunk vissza máskor is. Ezzel a meghívással élve már többször mentünk vissza a TARA vidékére, a nemzeti park vendégszeretetét élvezni.
A TARA Szerbia legnyugatibb kiszögelése, a Drina által részben körbeölelt hegyvidék. A területe kb. 50 km hosszú és mintegy 22 km széles. Területe 183 km2. Átlagos tengerszint feletti magassága 1200 m, így a középhegységek sorába tartozik.  Van olyan pontja, ahol majdnem 1000 méter mélység tátong alattunk. A Drina szurdokban egyes helyeken alig szélesebb a folyó 100 méternél és a fejünk fölött 7-800 méterre tornyosulnak a csúcsok.
A hegység unikuma, a csak itt előforduló a szerb lucfenyő, vagyis a Pančićeva omorika. Nevét Josip Pančić-ról, az 1855-ben a fát leíró felfedezőről kapta.
Már történtek lépések 1950-ben, hogy védetté nyilvánítsák a területet, de a nemzeti park megalapítása csak 1981-ben vált valóvá. A nemzeti parkká nyilvánított térség nagysága        19 175 ha.
Az együttműködésnek köszönhetően a nemzeti park 2012-ben Becker Irén és Szabó Béla, valamint Uros Petrovics egy alkotásának felhasználásával adott ki naptárt. A 16 éve megrendezésre kerülő, a Szerbiai Art Direktorok Klubja által meghirdetett Kalendar pályázaton a kiadvány különdíjat kapott.
Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni Milica Tomić-nak és Boriša Čolić-nak, valamint a nemzeti park munkatársainak, akik kísértek és segítették munkánkat. Külön köszönet a Tara kolostor igumánjának, hogy lehetővé tette számunkra a fényképezést abban a kolostorban, ahonnét a hagyomány szerint azok a szerzetesek indultak a vidék lakóival az 1600 évek végén, akik a mai Szentendrét alapították.
Becker Irén és Szabó Béla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése